Ilyen útjelző is segített ám!
" Hajnali" fél hétkor már úton vagyunk. Elhyagyjuk Gornja Valát.
Őrsvezetőnk mutatja az utat.
A Szent Juráj kápolna.
A kilátás pazar mindvégig.
Ilyen úton kanyargunk felfelé a Biokovó oldalán.
Csontváry is örült volna ennek a vén olajfának.
Házigazdánk szülőháza. Úgy 50 éve fent lakott mindenki s egy héten csak egyszer járt a busz.
Az utolsó ház a mi házunk: Ábel, a panzió.
A zanótokon át is pazar.
Sztárfotó egy gránátalmáról.
Jelenának és szerelmének állít emléket a Kosztanics kő.
A vad füge iszonyatosan keserű.
A Forráskút, Studenac vize viszont oly finom, hogy na!
Őrizd a követ, hisz apád háza az!
A temető kápolnája. (A vár melletti keresztútnál jobbra forduljatok.)
Szívünkbe zártuk a múltat.
Visszafelé : Járt utat járatlanért el nem hagyánk mondá Gyöngyi.
És még el se fáradtunk :)
Hű útjelzőnk.
Még egy zanótos kép. Kár, hogy illatokat nem lehet blogosítani!
A "Vakegér őrs" teljesítette a próbát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése